Sajnos még mindig nem sikerült befejezni, több szempont szerint is rendelkezésre áll, semelyiket sem szeretném kihagyni. Addig is feltöltöm ami elkészült.

A következő írás kegyetlenül fájdalmas emlékeket hozhat fel, és szembesülhetsz önmagad legrosszabb oldalával. Ha nem vagy most olyan állapotban, azt javaslom, ne olvasd el még.

Mindazonáltal, nagyon fontos ezzel a témával foglalkozni, mert minden kapcsolat valahol itt romlik el, és itt lehet azt is tetten érni, mi zajlik a másikban és miért teszi ezt velünk. Itt van a kulcs elrejtve egy őszinte, szeretetteli kapcsolat kialakításához, a bizalom megalapozásához.

A játszma az, amikor valaki szeretné, hogy megtegyél neki valamit, de ezt nem mondja ki, hanem viselkedésével rávesz arra, hogy „önként” tedd meg neki, anélkül, hogy kérnie kelljen, és te azt hidd, te magad akartad ezt tenni. Például, egy barátod el akar menni egy koncertre, de nem akar egyedül menni. Ahelyett hogy ezt nyíltan elmondaná „olyan jó lenne, ha te is eljönnél velem”, ehelyett ezt mondja „Képzeld úgy volt, hogy egy haverral megyek, de az utolsó pillanatban lemondta. Így számítson az ember a barátaira.. ebből is látszik, ki az aki számít” A bűntudatkeltése után, ha nincs más dolgod, valószínűleg felajánlod, hogy elkíséred. Talán érzed, hogy ez nem a legjobb módja a programszervezések, de valószínűleg még a hiúságodat is sikerült meglegyezgetnie egy „Tudtam hogy rád MINDIG számíthatok!” –al.

Sok féle játszma létezik.

Vannak ártatlanabb formái, amik az ember félelmeiből, magányából, szeretetlenségéből erednek, és vannak durvább, kegyetlenebb módjai, amik gonoszságból, aljasságból születnek, és nincs más céljuk, mint rombolni.
Két féle módon nyilvánulhat meg: aktív és passzív. Az aktív az, amikor egy ember úgy viselkedik, hogy a másik embert mindenképp és azonnal reagálásra késztesse, a passzív játszma mikor az illető úgy viselkedik, hogy a másik fél könyörögjön és faggatózzon, hogy mi a baja.
Motivációk szerint is két féle játszma típus van: az egyiknél a „semmiből” elkezdődik a játszma és minden áron el akarja érni, hogy a másik fél részt vegyen benne, a másiknál az áldozat csak reagálni szeretne az ellene elkövetett manipulációra, de semmi ötlete nincs, így „visszajátszmázik”, ami általában mindig hat.

Nagyon nehéz észrevenni, hogy mi történik velünk, és ha mégis sikerül, megszüntetni még nehezebb. Legalábbis, ha az ember nem ismerős ebben a témában. Mindenre van megoldás, szerencsére még egyszerű is, de a tudatosság (mindig tudatában lenni, hogy mi zajlik bennünk) nélkül nem tudunk kilépni belőle.

Muszáj megemlíteni, hogy az emberi játszmák végső soron az emberi energiákért folynak, a győztes fél mindig energiát nyer, a vesztes pedig azzal fizet érte. Szerencsére, ennek tünetei vannak, így könnyebb felismerni, ha valaki manipulálni akar minket.

Tünetei: tehetetlenség-érzés, cselekvésképtelenség, zavarodottság, gyengeség, döntésképtelenség, hirtelen jövő fáradtság, köd, harag, depresszió. Ha beszélgetés közben vagy után ezt kezded érezni, gondolkozz el mi történt valójában a kommunikáció során.
James Redfield a Mennyei Próféciák című könyvében regény formájában magyarázza el, hogyan működik a játszmázás a gyakorlatban. Nagyon ajánlom a könyvet! Az alábbiakban az ő felosztása következik.

Megfélemlítő

Harsány viselkedés jellemzi, általában nagy fizikai erőre törekszik, vagy feltűnő külsővel rendelkezik, beszéde során sokszor zavarba ejtő megjegyzéseket tesz, könnyen dühös lesz és ezt nem is titkolja, nem áll távol tőle a fizikai erőszak sem, sőt, ha már előfordult, gyakran fel is emlegeti azt a látszatot keltve, hogy bármikor újra előfordulhat nála (ijesztgetés „jobb ha vigyázol”), én-központúság, hatalom mánia, be nem áll a szája, utasítgat. Múltbéli erőszakos cselekedeteiről beszél, kilátásba helyezi, hogy ez újra megtörténhet. Tör-zúz, csapkod, nyugalmas időszakban „csak” hirtelen zajokat produkál, amitől az ember összerezzen (például tapsol egyet).
Az emberek azt lesik, mikor jön a következő jelenet, szorongást, félelmet éreznek a közelükben.
Az állandó figyelem energiát áramoltat a megfélemlítő felé, aki ettől még jobban érzi magát. Az ilyen ember társában ez nagyon gyakran haragot , bosszúvágyat szül, ami nagyon káros mindkettejüknek.
Párjuk (és szüleik) az „ellen-megfélemlítők” vagy a „szegény én”.
A megfélemlítőket jobb messziről elkerülni, és szakemberre bízni kezelésüket. Ha mégis maradni akarsz, így szereld le őket: „ Miért vagy olyan dühös?” „úgy veszem észre, azt akarod hogy megijedjek tőled”
Ha azt veszed észre magadon, hogy életed során sok ilyen agresszorral találkoztál, érdemes elgondolkodnod, hogy mit akar ez neked megmutatni. Például, előfordulhat, hogy az életed egyes területein kiszolgáltatottnak, erőtlennek érzed magad. Amint ezt a dolgot megoldod magadban, a sorsodban „véletlenül” megszűnnek ezek az ismétlődő kellemetlen tapasztalatok.

Vallató

Egyszerre uralkodó és ítélőbíró, kritizáló, „basztató”, állandó kérdezősködés, faggatózás jellemzi őket, kérdőre vonják a másik ember minden cselekedetét és szándékát. Rosszindulatú kritikusokként állandóan hibát keresnek, és ha megtalálják, azon lovagolnak és önként el nem engedik, a legváratlanabb helyzetben felemlegetik.
A figyelmedre pályáznak, minél jobban figyeled a cselekedeteidet és szavaidat -nehogy valamibe belekössenek-  annál több energiát áramoltatsz át nekik. Bármit mondasz, előbb-utóbb felhasználják ellened. A legrosszabb, ha megpróbálsz magyarázkodni, meggyőzni úgysem tudod őket és még energiát is veszítesz közben.
Eleinte éles eszükkel, lényeglátásukkal, tévedhetetlen logikájukkal fognak meg, csak később veszed észre, hogy rosszindulatú manipulátorok, akik hatalmukat rossz célja fordítják.
Társuk (szüleik) többnyire „zárkózott” vagy „szegény én”. Gyerekkorukban kevés figyelmet kaptak.
Legjobb, ha nem védekezel, nem magyarázkodsz, ilyenkor vonja el az energiádat (amit az állandó figyelmeden keresztül „nehogy elszóljam magam” még nem szedett el).
Leszerelés: „bírlak, de ha veled beszélgetek mindig olyan érzésem van, mintha épp vizsgáznék” „Valami más is zavar bennem ezen kívül, amit mondasz?”
Ha életed során sok ilyen vallatóval találkoztál és most is épp ráismertél valakire a környezetedben, érdemes elgondolkodnod, hogy miért történik ez veled, mit akar ez a helyzet közölni veled.  Nem lehet, hogy elrejted érzéseidet? Esetleg nem mondod el a teljes igazságot valamivel kapcsolatban? Van valami az életedben, amivel nem mersz szembenézni?

Zárkózott

A vele való beszélgetésed során soha nem kapsz egyenes választ, viselkedése szinte vallatásra késztet. Titkolózásba burkolózva felkelti figyelmedet és az állandó figyelem energiát von el tőled. Folyton azt lesed, mi baja lehet. Rejtélyesnek, érdekesnek és megközelíthetetlennek tűnik.
A zárkózottak valójában állandó küzdelmet folytatnak saját félelmeikkel, kételyeikkel, és elég gyakran elszigetelődnek. Folyamatosan úgy érzik, valami hiányzik az életükből, de tenni ezért semmit nem hajlandóak. Mindent agyonelemeznek, és közben elszalasztják a lehetőségeiket. Néha eltűnnek, nem veszik fel a telefont, mivel a konfliktusokat messziről elkerülik.
A környezet a segítségükre akar sietni, de az állandó figyelemmel és aggódással csak azt érik el, hogy folyamatos utánpótlást biztosítanak az energiában és mivel ez kellemesen hat a zárkózottra, csak még jobban tartósítják ebben az állapotban őt.  Az ember egy zárkózott társaként állandóan azon aggódik, nehogy a viselkedésével még jobban elzárkózásra késztesse az illetőt, gyakran elbizonytalanodik, kételkedik önmagában „biztos megint valamit rosszul csináltam”.
A szülők valószínűleg vallatók voltak, a zárkózottak párnak választhatnak vallatót, megfélemlítőt, sőt, „szegény én”-t is.
Reakciód legyen ilyesmi: „Úgy érzem bezárkóztál, visszahúzódtál előlem. Mi az oka? Mit érzel?”
Ha ilyen ember a szerelmed, érdemes elgondolkodnod mit akar ez neked mondani. Azon kapod magad hogy az ő gondolatain, tettein, szándékain jár az eszed? Az ő életét akarod megoldani? És mi a helyzet a tiéddel? Mi az, amin nem akarsz elgondolkozni saját magaddal kapcsolatban?

„szegény én”

Mindig borúlátó, aggodalmas, sóhajtozik, sírdogál, semmibe meredő tekintettel ücsörög. Bármiben is sietnek a segítségére, a megoldások nem érdeklik, kedvenc válasza „igen, de..”.
Mindenről lemond mások javára, őt a szenvedés élteti. Túlságosan előzékeny, „jószívű”, tukmál, olyan problémákat akar megoldani, amihez semmi köze, kifogásokat keres, majd megsértődik, mikor „kihasználják”, semmibe veszik, áldozatait természetesnek veszik.
Passzivitásba merül és együttérzést akar kicsikarni környezetétől. Ilyen mondatokat gyakran hallhatsz tőle: „tegnap vártam hogy hívj, de hiába” „ilyenek történtek velem és te nem voltál sehol” esetleg vég nélkül sorolni kezdi a tüneteit és betegségeit, problémáit, de semmilyen megoldást nem hallgat meg.
Bűntudatra kényszerít, sajnálatot, együttérzést akar kicsikarni mindenáron.
Így szereld le: „Mintha engem tennél felelőssé azért, ami elromlott az életedben” „lehet hogy nem szándékosan teszed, de úgy érzem bűntudatot akarsz ébreszteni bennem” „mit szándékozol tenni hogy ez a helyzet megjavuljon?”
Legszívesebben megfélemlítőkkel van együtt, akik bántalmazzák, és így újabb okot kaphatnak a sajnálatra.
Sok szegény énnel találkozol? Gondolkozz el, hogy talán a tanácsot amit adsz, neked kellene megfogadnod.

Az egész világon minden ember játssza ezt a játékot. Mindenki játszmázik, vagy legalábbis játszmázott, kivétel nélkül.
Van, aki csak nem tud másképp védekezni, és van, akinek ez az éltető eleme.
Sokan vannak, akik nem élvezik ezt, és ki akarnak szállni.
Nem olyan könnyű, a partner nem fogja önként engedni, és minden létező módszerrel megpróbálkozik majd.
Iszonyatosan nehéz kiszállni, főleg, ha épp kétszáz a vérnyomásod mert valami „igazságtalanság” történt veled. Azt akarod tenni, ami mindig is működött, visszavágni, megvédeni magad, visszabántani, hogy a másik lássa, mennyire fáj amit tesz veled.

Ahhoz, hogy véget tudj ennek vetni, nagyon tudatosnak kell lenned.
Érdemes megfigyelni saját játszmáinkat, majd szeretteinkét, és ha nekünk már sikerült kilépni belőle, segítsünk nekik is azzal, hogy nem játszmával reagálunk rájuk, illetve energiát küldünk feléjük mikor kibillennek és védtelennek érezve magukat támadnak.

Mondjunk le önként mások energiájáról, bocsássunk meg azoknak, akik el akarják venni a miénket, vegyük fel magunk az energiát, amire szükségünk van, hiszen korlátlanul áll rendelkezésünkre.

Ha párunkat játszmázáson kapjuk, először is leplezzük le a fent említett mondatokkal, ekkor nem tudja tovább csinálni. Áramoltassunk felé szeretet-energiát, és segítsünk neki megfogalmazni mire van szüksége, majd próbáljuk neki megadni azt.

Érdemes inkább tudományos kutatásnak tekinteni, és összevetni szerelmünk játszmáit a szüleinkével, és így megérteni és tovább lépni gyerekkorunk igazságtalanságain is. Ez nem sorscsapás, hanem lehetőség.

Sokszor nem megy másként, mint kiszállni az olyan kapcsolatból, ahol a másik nem képes a játszmák nélkül létezni.

Van egy jó hír is ebben az egészben: ha feltérképezzük az őket kialakító félelmeinket, különleges képességeinket erényekké alakítva segíthetünk a világ jobbá tételében. A megfélemlítőből kiváló vezető, a vallatóból tanácsadó, a zárkózottból filozófus, a „szegény én”-ből nagyszerű újító válhat.

Pszichológiai csoportosítás

Egy másik könyv, Eric Berne „Emberi játszmák” egy másik szempont szerint foglalkozik ezzel a témával. Berne egy nagyon híres pszichiáter, a könyvét segédletnek szánta szakmabelieknek, de minden idők leghíresebb pszichológiai témájú könyve lett belőle.

Eric úgy gondolta, hogy az érzelmi nélkülözés végzetes kimenetelű lehet minden ember számára. A fizikai intimitás ennek legkedvezőbb formája. Ha egy embert nem ér kellő mennyiségű „simogatás” testi vagy lelki értelemben, ez szervi elváltozásokat okozhat, az idegsejtekben pedig elsorvadás indul meg. Így fogalmazta meg: „ az érzelem- és ingerhiány apátiába torkollik, amely elsorvadáshoz és halálhoz vezet.  … Az ember élete végéig dilemma elé kerül, melyben sorsa és életben maradása a tét”
Berne szerint, még az is jobb ha egy embert negatív ingerek érnek, mintha nem érnék semmilyenek.
Patkánykisérletével bebizonyította, hogy a negatív ingerek éppolyan hatásosan életben tartották az állatokat, mint a pozitivok, ez a magyarázat az ember életét tönkretevő destruktív játszmák igényére (aki nem hisz benne, hogy érhetik pozitív ingerek, a negatívot erőlteti, a lényeg hogy meg ne haljon).

Elgondolkodtató! Ha az embereknek ilyen fontos a másik véleménye, reakciója, nem csoda, ha képes játszmázásba kezdeni annak figyelméért. Még az is érthető, ha egyes emberek miért képesek órákig locsogni a semmiről egymással. Nekik csak ennyi jutott, de ez is több mint a semmi.

Nagyon fontos megállapítás: a társas időtöltések és a játszmák a VALÓDI ÁTÉLT INTIMITÁS PÓTLÉKAI. Az intimitás az egyetlen tökéletesen kielégítő válasz az ingeréhségre. Legjobb példája ennek a szerelem alapú szeretkezés, vagy egy valódi intimitásra alapuló igaz baráti beszélgetés.
Mivel a valódi intimitás túl sok erőfeszítést igényel, az emberek helyette inkább játszmákba bocsátkoznak, ami viszont soha nem ad valódi örömöt.

Berne szerint három féle én-állapot létezik mindenkinél (még a gyerekeknél is): szülői (automatikus viselkedés), felnőtt (fennmaradáshoz szükséges tudás), gyermek (spontán hajtóerők, örömök).
Mind a három ugyanolyan fontossággal bír, egyiket sem lehet nélkülözni.
Ezen tudás birtokában viszont megtudhatjuk, hogy a másik milyen reakcióval reagál ránk. Ha felnőttként szólunk valamelyik ismerősünk felnőtt énjéhez, és ő gyerekként válaszol a szülő énünknek („nem találom a zoknimat, nem láttad?” „persze ennek is én vagyok az oka”) keresztreakció lép fel, ilyenkor a kommunikációt meg kell szüntetni, míg az állapot helyre nem áll. Ha a kommunikációnk nem keresztezi egymást (gyerek-gyerek párbeszéd vagy gyerek-felnőtt, felnőtt-felnőtt stb.), a beszélgetés rendben halad.
Ez a rendszer jó támpont lehet ahhoz, hogy mikor érdemes egy beszélgetést lefolytatni, és mikor nem.

A játszmák ennél bonyolultabbak, ilyenkor rejtett tranzakciók folynak. A beszélgetés például látszólag felnőttek közt zajlik, de a reakciókat a gyerek-én adja. Tipikus példája a kereskedő, aki el akarja adni a termékét: „ezt magának nem ajánlom, nem engedheti meg magának” „adja csak ide, megveszem”.

Sok pár a játszmákból kialakult veszekedéseket használja az intimitás megélésére, mivel a mindennapi, „normál beszélgetés” ezt nem adja meg, képtelenek egymással mélyebb szinten kommunikálni. Érdemes ezen is elgondolkodni, ugyanis a valódi probléma itt az, hogy szeretnének jobban kapcsolódni egymáshoz, de nem tudják hogyan tegyék..
Más pároknál az intimitástól való irtózás okozza a veszekedéseket, így a „jogos harag” miatt nem lehet elvárni az illetőtől hogy szeretkezni legyen kedve, a felelősség meg szépen áthárult a másik félre (aki szintén részt vesz a játszmában és hasonló motivációja van).

Példák játszmákra

„ha te nem lennél…”

Az illető állandóan felhozza, hogy szeretne valamit megtenni, amit a másik nem enged, ezért ő inkább lemond róla és nem teszi meg. Nincs olyan nap, hogy ne említené meg ezt a másiknak.
A valóság az, hogy az illető FÉL megtenni azt, amire vágyik, így tudat alatt olyan partnert választ, aki ettől a kudarc élménytől megkíméli. Önigazolás: „nem arról van szó hogy nem merem megtenni, hanem hogy ő nem enged.”
A kímélet viszont nem hasznos, mivel nem tud tudatára ébredni félelmeinek, így le sem tudja győzni azt. A megfelelő reakció birtokában „tedd csak meg nyugodtan”, a játszma valódi motivációja azonnal előkerül, és nem lehet többé eljátszani.
Sajnos mégsem ilyen könnyű ezt megoldani, hiszen ez a játszma két szereplőt igényel, a -„szabadságában korlátozott személy” + „uralkodásra hajlamos párja”. A korlátozott valójában fél, ezt tudjuk, a párja viszont mástól retteg. Ez valójában egy ki nem mondott „házassági szerződés” a felek között: én megakadályozlak hogy szembesülj a fóbiádtól, te pedig mindig maradj itthon mert rettegek attól, hogy elhagysz.
Van még egy háttér motiváció is az egészben, az pedig az unalom. Az idő strukurálatlansága, ami ugyanolyan káros az emberekre, mint a fizikai kontaktus hiánya. Ezzel a játszmával azt az időt is strukturálni lehet, amit ezek az emberek a barátaiknak való panaszkodással töltenek.
Ebből a példából világosan látni lehet, hogy a játszma egy életforma, egy életmód, amit leépíteni csak lépésről lépésre lehet, gyakorlatilag az egész élet megváltoztatásával, és a valódi intimitással (beszéd, időtöltés, testi érintés) mindezt helyettesíteni lehet.

"alkoholista"

Több szereplős játszma: „alkoholista” („hát mit várnak egy beteg embertől?” ), „üldöző” (általában a házastárs „nézd mit tettél velem” típusú játszma), „megmentő” (orvos „én csak segíteni próbálok rajtad”), „balek” (a „jótét lélek” típusú játékos, általában az anya, aki pénzt ad, és együtt érez a házastárs szidalmazásával aki „nem érti meg” gyermekét), „összekötő” (csapos).
A játszma elején a házastárs játssza mindhárom szerepet (este felmossa a hányást-balek, reggel beolvas neki-üldöző, megpróbálja rávenni a változásra –megmentő). A későbbi szakaszokban erre az alkoholista már nem tart igényt, és ha nem tudja rávenni anyagi támogatásra, elmegy.
Rendkívül bizarr, de van egy olyan típusú ember, aki elítélő megnyilatkozásokra vágyik, és addig keresi a helyét, míg ezt meg nem kapja valakitől. Ez a típusú alkoholista nem érzi jól magát az Anonim Alkoholisták csoportjában, ahol együttérzőkre talál, ezért környezetét addig provokálja, amíg ki nem csikarja az elítélést.
Létezik „száraz alkoholista” is, itt az illető nem iszik, hanem más módon megy végig a leromlás útján.
Az alkoholista játszmájából több „előnyt” is szerez, így rendkívül nehéz lemondania viselkedéséről: fél az intimitástól, siváran egyhangúnak érzi az életét, önkényeztetés.
Aki ezt a játszmát játssza, nem egyedül az alkoholról kell leszoknia, hanem magáról a játszmáról is, ehhez pedig az kell, hogy a többi szereplő ne játssza el szerepét (még a Megmentő sem –ez általában társadalmi elítélést eredményez).
Az alkoholista gyakran játssza még a „lássuk rajta tudsz-e kapni”  „lássuk meg tudsz-e állítani” „igyál még egyet” (és akkor én is feljogosítva érzem magam hogy ihassak), „Martini” (mennyit iszik milyen keverésben) és a „másnap reggel” (elmeséli milyen borzasztó dolgokba keveredett részegen) játékot, és ezekhez is mind partnerek kellenek.

„Adós”

Hihetetlen, de az emberek sokszor azért vesznek fel hiteleket, hogy egy hosszú távú célt találjanak az életükben (gyorsan megházasodnak, hitelt vesznek fel és eladósítják magukat 30 évre, gyerekeik lesznek, ezután pedig hosszú ideig meg van határozva az életcéljuk „nem válhatunk el, gyerekeink vannak, vissza kell fizetni a hitelt”). E nélkül a kényszeres cél nélkül sivár lenne az életük, a hitelek miatt nem engedhetik meg hogy összeomoljanak, és sokakat ez ment meg az öngyilkosságtól is.
Több féle játszma tartozik még ide: „próbáld meg behajtani”, „most rajtacsíptelek te gazember” (a szemét bankárok tehetnek mindenről), „megpróbálom hátha megúszom”, „miért mindig velem történik ilyesmi?”
Ezekhez a játszmákhoz természetesen szintén játékosok kellenek, általában „jótét lélek” játszmát játszók és más „adósok”.
Azt gondolhatnánk, hogy semmi értelme ilyen veszélyes játékot játszani. Több féle előny is lehetséges: egyrészt van, aki tényleg megússza a visszafizetést, hosszú távú célként nem kell igazi célokat keresgélni, vannak akiket gyönyörűséggel tölt el hogy vadásznak rájuk, megerősíti az egzisztenciális beállítottságot (a szemét bankárok miatt nincs pénz), van téma a barátoknak, lehet ócsárolni a hitelezőt.
Megoldása a tisztesség, becsületesség, azonnali pénzvisszafizetés.

„Rúgj belém!”

Az ilyen embernek szüksége van egy „én csak segíteni próbálok rajtad” társra, ha az illető nem vállalja fel a szerepet, egyre durvább provokációk fogják érni, míg kikényszeríti, hogy parancsolóan lépjenek fel ellene. Ha ez megtörténik, az illető végre átélheti hogy belé rúgtak. Ezután eljátszhatja a „miért mindig velem történik ilyesmi?”-t is. Ennek a típusnak fontos, hogy mindig ő nyerjen „az én balszerencsém jobb, mint a tiéd” játékban.
Motivációja a kifacsarodott büszkeség. Ezekből kerülnek ki az elhagyottak, elbocsátottak, kirúgottak.
Ennek az embernek komoly személyiségfejlődést jelenthet, ha átalakítja játszmáját „mit tettem azért, hogy ezt kiérdemeljem?”-re.

„Most rajtacsíplek, te gazember!”

Ez is kétszemélyes játék, másik szereplője „Miért mindig velem történik ilyesmi” és „Hát nem borzasztó?”-t játssza. A kezdő, provokatív lépést mindig az utóbbi kezdi „véletlenül”, amire a másik fél feljogosítva érzi magát, hogy gátlástalanul kitöltse mérgét, és az illetőt egész életvitele miatt kioktathassa. Titokban élvezetet szerez neki a másik gátlástalansága, és ha őszintén visszanéz életére, mindig is kereste a hasonló igazságtalanságokat. Van, mikor a játék háromszemélyessé válik, ilyenkor bekerül a képbe a Bizalmas, akinek az Áldozat panaszkodhat (ő szintén „Hát nem borzasztó?”-t játszik), ezzel viszont ott a probléma, hogy mindketten ugyanazt játsszák és nyerni akarnak a borzasztósági versenyben, ezért egymást fogják túllicitálni.
A címben szereplő játékos valójában igazolást keres a saját belső haragjára, és ezt a tevékenységet folytatva elkerüli a saját fogyatékosságával való szembenézést. Megoldása a korrekt magatartás.

„Ennek is te vagy az oka”

Tipikus példája mikor a férj pöszmög a garázsban, a feleség bemegy hozzá valamiért, a szerszám kiesik a kezéből és a feleséget hibáztatja érte. Ez a férfi olyan nőt vesz feleségül, aki szívesen eljátssza az „én csak segíteni akarok rajtad” szerepét. Több fokozata van, sokszor az a játék lényege, hogy udvariasan a feleségére bízza a döntést, majd őt okolja, ha nem jól sül el a dolog. Néha nem hangzik el a mondat, csak egy sokat sejtető, neheztelő pillantás, sóhaj helyettesíti. Ha az illető a munkahelyén játssza el, esetleg pont a főnökével, akkor önpusztító jellege sokkal szembetűnőbb. Ilyenkor kirúgás után lehet folytatni a „Miért mindig velem történik ilyesmi?” játékkal. Van egy másik tipikus folyamat, mikor a férj a feleségére bízza a családi kasszát, de mindig balhézik a túlköltekezés miatt. A feleség eltitkolja az adósságot, és amikor a bank jön lefoglalni, a férjet hibáztatja titkolózásáért (ennyi pénzből nem lehet kijönni, de veled nem lehet beszélni). Itt a két szereplő „Ennek is te vagy az oka!” és „Miattad keveredtem ebbe a helyzetbe!”.
A játszma kiváltó oka a felelősség elkerülése, és az intimitástól való menekülés.
Megoldása, a másik felet magára kell hagyni, a döntést vissza kell hárítani.

„Sarokba szorítás”

Ez egy kicsit bonyolult játszma, de nagyon gyakori pároknál.
1.a pár készül elmenni valahova
2.ezt a helyzetet használják ki egy ki nem mondott feszültség kirobbantására, két féle módon lehet eljátszani:
-az egyik „öntudatlan” nyelvbotlást követ el „véletlenül”, egy olyan témában ami egyébként mindig vitába torkollik
-a másik olyan témára tereli a beszélgetést, akár provokációval, hogy kirobbanjon a veszekedés mielőtt elindulnának
3.mindketten megsértődnek és csak az egyik megy el, a másik otthon marad duzzogni
4.két féle motiváció lehetséges:
-az egyedül távozó azért provokálta ki a veszekedést, mert egy kis elismerésre vágyott, és a másik ezt nem adta meg neki, ezért duzzogva elmegy és nem érzi jól magát, a másik fél otthon titokban elégedettséget érez
-az otthon maradó fél azért provokálta ki a veszekedést, mert szerette volna ha gyengédséget kap a durcásságáért, de mivel ezt nem kapja meg, csalódottan otthon gubbaszt, miközben a másik fél megbántott ábrázattal de belül örülve elmegy egyedül
A játszmának a manipulálás és az intimitást megakadályozása volt a célja.
Megoldása, hogy a másik fél mosolyogva elmegy a programra anélkül, hogy felvenné a provokációt.
Van egy hasonló játszma, amit gyerekekkel játszanak „jaj neked ha megteszed, és akkor is ha nem”, itt gyakorlatilag a gyerek bármit csinál, rossz, és megbüntetik. Az asztma és a skizofrénia okozója ez a viselkedés, a gyerek csak ilyen módon tud megszabadulni ebből a helyzetből. A tünetek helyre jönnek, amint tisztázódik a játszma a gyerek (vagy felnőtt) előtt.

„Bíróság”

Ez háromszemélyes játszma: felperes, alperes és a bíró (pl. férj, feleség, terapeuta).
A pár sorolja egymás hibáit, és a szakemberre bízzák, hogy döntsön, kinek van igaza (gyerekeknél: „anyuuu elvette a csokimat!”).
Mivel itt a játszma valójában arról szól, hogy valaki igazat adjon, nem maga a megoldás, így a szakember először kiválaszt egy felet és azt mondja „Önnek teljesen igaza van!” Ekkor az illető diadalmámorban tör ki, majd a következő hangzik el „Nem, Önnek valójában nincsen igaza”. Ekkor kiugrott a nyúl a bokorból, már nem lehet visszaszívni az elhangzottakat, mindkét fél felismeri, hogy a vita valójában az érzésről szól, hogy valaki adjon igazat nekem, miközben tudja, hogy valójában nincs igaza. Megoldás még, hogy nem beszélhetnek a terapeutához csak egymáshoz, és a metaforázás is tilos.
A belső motivációja gyakran az ilyen viselkedésnek, hogy az illető azt érzi, neki semmiben sincs igaza.

„Frigid nő”

A férj közeledik, de mindig visszautasításban részesül. Egy idő után ráun, ekkor a nő elkezd „véletlenül” félmeztelenül mászkálni, kint hagyja a törölközőjét és a férjet kéri meg hogy behozza, stb. A férj megint közeledik, ekkor újra visszautasításban részesül. Újra kezdődik a kacérkodós játék a feleség részéről, ha a férj mégis kitart, flörtölni kezd idegenekkel a férj jelenlétében. Mikor a férj ekkor sem közeledik, kénytelen ő közeledni, és amikor megkapja a megfelelő válasz reakciót, újra felháborodik hogy ő csak gyengédséget akart, de a férfinak mindig csak a szexen jár az esze.
Megint csak furcsa lehet a tény, hogy ezt a játékot mindketten önként játsszák, mivel mindkettő fél az intimitástól, például a férj ilyenkor az ingatag potenciájától, és a zavarokért a feleséget hibáztathatja.
Párkapcsolatokban ez az egyik legrosszabb játék, mivel megcsalásban és válásban szokott végződni.
Fordított szerepekben ritkábban, de elő szokott fordulni.
Megoldásként a más társ keresése, vagy intenzív egyéni pszichoterápia mindkét félnek.

„Űzött vad”

Agyonhajszolt háziasszonyok játsszák, túlvállalják magukat, majd látványosan összeesnek.
Belső mozgatórugója, hogy a család szeretete nem nyújt elég motivációt, és az asszony egyre boldogtalanabb lesz.
Az igazi bűnös a feleség anyja vagy nagyanyja, a férj itt csak szalmabáb, aki általában „láthatod, hogy mindent megpróbáltam” szerepet játszik.
A megoldás az, hogy a feleség eljátszhatja ugyan az összes szerepét (háziasszony, anya, feleség, társaság központja, szende szűz, stb.) de naponta csak kettőt egyszerre. Ezt a feleség általában nagyon nehezen viseli.

„Láthatod, hogy mindent megpróbáltam”

Példa: egy férj válni akar, de nem mondja ki. A megromlott házasság miatt a feleség, aki őszintén javítani akar a helyzeten, párterápiát szeretne. A férj belemegy, de előbb-utóbb mindenbe beleköt, míg végül kiprovokálja hogy neki ne kelljen mennie. Otthon bár önmérsékletet tanúsít, elviselhetetlenebb, mint valaha. A feleség beadja a válópert.
A belső oka általában a kibújás a kötelezettség alól, „nekem ne parancsolgasson senki” és az ártatlanság érzete.
Megoldása az, hogy a terapeuta amint észreveszi, hogy mire megy ki a játék, a férjjel nem foglalkozik és csak a nőt kezeli. Így a férfinak vállalnia kell a felelősséget azért, hogy kimondja, válni akar, és a nő lesz az, aki mindent megpróbált. A játszmát megbontották, és többé nem hitegetheti magát az ártatlanság illúziójában. Legjobb esetben a férj felfedi valódi indítékait és kezeltetni kezdi magát.
Ide tartozik még az a játszma is, amikor az egyik fél megtudja, hogy halálos betegsége van, de nem szól, és végül meghal, esetleg öngyilkos lesz. Az egyetlen motiváció itt a benne élő gyermek titkos káröröme.
Enyhébb formája, amikor „csak” összeesik a munkahelyén, kórházba kerül. Az illetőnek az a motivációja hogy jobban becsüljék és megbánjanak minden dolgot, amit ellene tettek. A párjától kapott visszajelzések viszont nem őszinte szeretetből, hanem lelkiismeret-furdalásból és bűntudatból erednek.

„Drágám”

Mindenki találkozott már ezzel: a társaságban a férj anekdotákat mesél feleségéről, amibe enyhén becsmérlő dolgokat is belecsempész, majd így fejezi be „nem így van, Drágám?” A feleség zavarba jön, de látszólag egyetért (egyrészt nem akarsz szőrszálhasogatónak tűnni, másrészt a „drágám” megzavarja és bunkóságnak érezné ha ellentmondana). A férj itt is gondos párválasztás eredménye.
Sok pár kölcsönösen ezt teszi egymással. Minél keserűbben ejtik ki a „Drágám”-at, annál közelebb van a valódi neheztelés felszínre jövetele.
Megoldás: nem-megbocsátás, „mesélhetsz rólam becsmérlő anekdotákat, de légy szíves ne nevezz „Drágámnak”

Schlemiel

Az illető tör-zúz, leejt, kiborít dolgokat, elnézést kér, a környezet pedig megbocsát neki.
A játszma abban áll, hogy a tettes élvezi ugyan a káoszt amit teremt, de a legjobban a megbocsátásnak örül. Zűrcsinálás öröme, büntetés elkerülése, „ártatlan vagyok”, „rombolhatok, és mégis megbocsátanak nekem”.
Megoldása, a nem-megbocsátás „feldúlhatja az otthonomat, de kérem ne mondja hogy „bocsánat””.

„Verekedjetek meg ti ketten”

A nő kihívó magatartásával egymásnak ugraszt két férfit. Három kimenetele lehet: a nő állja az alkut és a győztesé lesz, már döntött hogy kit szeretne de nem az nyer így is állja a szavát, vagy amíg a két férfi egymásnak ugrik, lelép egy harmadikkal „a versengés balekoknak való”

„Kopj le kisapám”

Több formája létezik, a lényege, hogy a nő kihívóan viselkedik, a férfi udvarolni kezd, és amikor a dolog nyílttá válik, a nő megalázza és lekoptatja. Egy súlyos formája az, amikor a beteg nő belemegy a kalandba, majd erőszaknak állítja be a dolgot, és akár a rendőrségre is elmehet hogy viselkedését igazolja.
Védekezni ez ellen úgy lehet, hogy a férfi megpróbálja megtalálni a különbséget a valódi érzelem-megnyilvánulások és az ilyen nők udvaroltatós magatartása között. Ha ez a férfi és a legjobb barátjának felesége között zajlik, „le kell lépnie záróra előtt”.
Az ilyen nők motivációja a gyűlölet, bűntudat kivetítése, emocionális szexualitás elkerülése, ártatlanság érzése.

„Harisnya”

Az illető nő kihívóan mutogatja magát, azt az érzetet keltve a férfiakban, hogy mindenre kapható. Élvezettel nézi ahogy a társaságban a nők idegesek lesznek, a férfiak pedig felfigyelnek rá. A nő nem teljesen van tudatában annak, hogy mit  csinál, azt gondolja, a környezet a hibás, mindenkinek buja gondolatokkal van tele a feje. Fogyatékos alkalmazkodóképessége önpusztító magatartásába torkollik.
Az ilyen nő állandóan fészkelődik, a karjait a feje mögé teszi, esetleg megjegyzéseket tesz saját melleire.
Megoldás, hogy az emberek nem figyelnek oda rá, az illető ezt egyáltalán nem bírja elviselni. Férfiak általában nem törekednek a helyzet megoldására.

„Perpatvar”

Háromszereplős játszma: frigid anya, tini lánygyerek, apa.
Az apa állandóan veszekszik felnövekvő lányával, a veszekedések ajtócsapkodással, megoldása korai házassággal érnek véget.
A háttérben az apa elfojtott szexualitása áll, csak úgy képes fejlődő lányával egy fedél alatt lakni, ha haragszanak egymásra.
Megoldást jelenthet az anya frigiditásának megszüntetése, vagy a külső érdeklődés.

Párkapcsolati szempontból nem tartozik a témához, de rengeteg más játszma létezik még:
-„Hát nem borzasztó..?” „Manapság..” „Nem csoda..” „Milyen kár...” „Sérülés” (balesetek, betegségek, boncolás)
-„Szépséghiba” az illető mindaddig nem érzi magát biztonságban egy személy társaságban, amíg rá nem talál a másik hibájára, ez adja a negatív biztonságérzetet. Általában a szexuális biztonságérzet hiánya az oka, és az illető önbátorításba menekül. Belül úgy érzi „semmire sem vagyok jó”.
-„És miért nem..” „Hát igen, de..” az illető felvázolja a problémáját, majd semmilyen javaslatot nem fogad el. Megoldás: „ez valóbaj óriási probléma, mit szándékozol tenni?” amikor jön a felsorolás hogy semmi sem segített: „az csakugyan nagy baj”